A görög koinonia kifejezés közösséget, partnerséget, valamilyen közös tapasztalatban való összekapcsolódást jelent.  Az ősegyház számára viszont a koinónia olyan közösség, ahol nincsenek vagyoni különbségek, mert a tagok megosztják egymás között amijük van. XVI. Benedek pápa a következőképpen írja le az ősegyház ideáját: „a hívők közösségében nem lehet olyan szegénység, hogy valakitől megtagadják az emberhez méltó élet szükséges feltételeit.” (XVI Benedek pápa, Deus caritas est 2006) 

Ebből kifolyólag döntöttünk úgy, hogy az ősegyház közösségi mintájára szeretnénk a családterápiát mindenki számára elérhetővé tenni, mert úgy gondoljuk, hogy sokat tud segíteni az emberhez méltó családi élet feltételeinek megerősítésében.

Szakmai közösségünk ezen túlmenően keresztény szemléletet vall magáénak, és a szolgálathoz merített erőforrásokat az imádságban keresi.

Az ember természetéből kifolyólag kapcsolatokra irányuló lény, születésétől fogva keresi a közösséget, a kapcsolódás lehetőségét a többi emberrel, a Teremtővel. Az első és legalapvetőbb közösségi tapasztalatot a családban szerezzük, a szüleinkkel, testvéreinkkel, és ez lesz minden későbbi kapcsolódásunk mintája. Bár lelkünk mélyén mindannyian vágyunk az összetartozás és bensőségesség harmonikus megélésére, sok esetben a családi együttélés – a házastársi, testvéri, szülő-gyermek kapcsolat – megnehezül, törést szenved, meg nem értés és bántások terepévé válik, és a kölcsönös elfogadás és intimitás megélése meghiúsul.